A Magyar Szabadság Napja szombat esti, ünnepi – megzenésített versekből álló – műsorát a Rokkka zenekar adta. A címe “Lángol a hajnali szél” volt. Köszöntőt dr. Gémesi György polgármester mondott.
A Rokkka zenekar tagjai: Benedek Krisztina, Pertis Szabolcs, Mester Attila, Richter Tibor, W. Nagy Péter, Meleg Dezső, és vendégként Széphalmi Pál táncművész lépett színpadra.
Dr. Gémesi György polgármester ünnepi beszéde:
“Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!
Ma délután ki menetem az Alsóparkba a Világfa elé, és kicsit szomorú voltam, mert ilyenkor már ott hatalmas színpad szokott állni. Ülőhelyek, előkészületek, izgalmas próbák , fél kilenckor kezdtük minden esztendőben, huszonkilenc alkalommal. Ma lett volna a harmincadik Magyar Szabadság Napja ünnepi programja.
1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét és akkor, június 30-án volt az első műsor.
Most nem egy nagy beszédben gondolkodom, hiszen nem azon a helyszínen, nem azzal az atmoszférával ünnepelünk, mégis, önök eljöttek egy Szabadság napi piknikre.
Engedjenek meg néhány gondolatot 30. Magyar Szabadság Napja alkalmából!
Az előzményekről: Miért is van Gödöllőn ez a rendezvény és miért nincs máshol?
Mindenekelőtt még egyszer köszöntöm Koltay Gábort, aki a Magyar Szabadság napi ünnepségsorozat elejétől kezdve velünk volt. Közösen találtunk ki nagyon sok mindent, és akkor, 1991. június 30-án az “István, a király” és a Kőmíves Kelemen részleteiből tartottunk előadást egy ökumenikus istentisztelet után. Közel 15-20 ezren voltunk ott, Habsburg Ottó, Gödöllő díszpolgára is megtisztelte a jelenlétével. Azóta minden esztendőben június utolsó hétvégéjén tartottuk meg a Magyar Szabadság Napját.
1992-ben állítottuk a Világfát,Velekei József Lajos alkotását – amikor Tolcsvay Béla és Kallós Zoltán darabjait mutattuk be – azt a Világfát, amelyik két nagy szárnyával fordul az ég felé, mintha imádkozna, és kötött össze bennünket földieket az éggel.
Azután 1993-ban egy alkalommal nem Gödöllőn rendeztük meg a Magyar Szabadság Napját, mert úgy gondoltuk, hogy menjünk az ország különböző pontjaira. Akkor Mohácson volt az előadás, “Nekünk Mohács kell” címmel, szintén Koltay Gábor rendezésében. Gyönyörű műsor volt, megfogalmazott aktuális üzenetekkel.
Azután, 2000-ben megalapítottuk a Magyar Szabadságért Díjat, 2001-ben pedig Salamon László és Orosházi György – sajnos ők már nincsenek közöttünk – és jómagam országgyűlési képviselőként adtuk be azt a törvényjavaslatot, ami június utolsó hétvégéjének szombatját a Magyar Szabadság Napjának nyilvánítja, június 19-ét pedig nemzeti emléknappá.
Újra és újra próbáltunk ezekkel a rendezvényekkel építkezni, a szíveket megtölteni a magyar szabadság érzésével, a magyar történelem különböző korszakaiból kiragadott pillanatokkal, azokat a megfelelő formában bemutatva a Világfa előtt.
Soha nem politikai beszédekről, soha nem pártpolitikai küzdelmekről szólt a Magyar Szabadság Napja. Akkor, ott a Világfánál egy olyan kohéziós erő jött létre itt Gödöllőn – és bíztunk abban, hogy az országban is – ami áthidalta a különböző pártpolitikai küzdelmeket és ellentéteket.
Nem sikerült mindenben ezt a szándékunkat megvalósítani, de azért mindig újra és újra kezdtük ezt az építkezést.
Azután a Világfa kettétört. Egy villám belecsapott. Mintha üzent volna az ég számunkra, hogy valami nincs rendjén ebben az országban. Mintha a mi szabadság vágyunkat és nagyon sok kezdeményezésünket is egy villám kettévágta volna.
Azután Velekei József Lajossal megbeszélve elkészült egy másik Világfa, ami az ég felé hatol és köt össze minket földieket az éggel a Magyar Szabadság Napja gondolatán keresztül.
Hatalmas monumentális emlékmű és könnyed. Egy posztamensen állva fogalmazza meg az üzeneteit számunkra.
És azután újra és újra nekikezdtünk a Magyar Szabadság Napja megünneplésének. Sokan kérdezték, hogy minek, mert nincs rá igény, mások már a mai fiatalok, hiszen lassan két generáció felnőtt ezalatt a harminc év alatt.
Ez mindig újabb erőt adott ahhoz, hogy megpróbáljuk megfogalmazni a magyar szabadság aktuális üzeneteit. És ezek nem egy hadsereg, vagy idegen hatalom elleni harcot fogalmaznak meg ,hiszen ebben az országban nekünk nem kell idegen hatalom ellen harcolni, nem kell szuronyokkal, hadsereggel szembe nézni. A magyar szabadság vér nélkül hullott az ölünkbe. Ezért adott erőt ez a gondolat, hogy újra és újra próbáljuk megfogalmazni a gödöllői kulturális csoportokon keresztül, a magyar kultúra értékein keresztül a magyar szabadság aktuális üzeneteit.
És minden évben újabb és újabb gondolatok kerültek elő.
És most is megkérdezhetném: Mi 2020-ban a magyar szabadság üzenete? Mit tudunk mondani újat erről a fantasztikus dologról, ami összeköt bennünket határon innen és határon túl, és ami a történelmünkön keresztül kapaszkodókat ad bármelyik korosztálynak, bárhol a világon?
Tegnap jártam az egri várban, egy hivatalos program kapcsán elmentem az unokámmal, aki 9 éves. Végigmentünk a történelmi helyeken. Figyeltem az arcát, figyeltem a szemét. Nem tudja mi a szabadság… Kérdeztem, volt-e már korábban az egri várban. Nem volt. De látta már kétszer a fimet, és látta már a film kapcsán felépített másik építményt.
Valahol elment a két dolog egymás mellett…
Egy építmény, ami egy filmhez készül, ami nem hordoz magában semmit, csak egy díszlet értékét… Miközben ott van az eredeti… Az eredeti falakkal, az erdeti érzésekkel, gondolatokkal, küzdelmekkel, tárgyakkal.
Kiéhezve fogta meg a kiállított ágyúkat és mondta, hogy ez már valószínűleg ötszáz éves!
Igen, vannak olyanok is ott.
És arra gondoltam, hogy milyen fontos nekünk újra és újra elmondani, a mindennapi nyelvre lefordítani, hogy mit jelent a magyar szabadság.
Nekem idén a gondolat szabadsága az, ami üzenetként megfogalmazódik. Hogy a gondolat, ami megfogalmazódik bennünk egy értékrend alapján, az valóban a miénk lehessen!
Hogy ne azt kelljen mondani kötelezően, amit mások, hanem mondhassam azt, amit én gondolok, azon értékrend alapján, ami összetart bennünket: a nyelvünk, a kultúránk, a himnuszunk, a történelmünk, az örömeink, a bánataink, a küszködéseink, a sikereink és a történelmi eredményeink, és sorolhatnám tovább. Ezt az érzést, ezeket az értékeket kötelességünk a következő generációnak hitelesen elmondani! Mert ami ott Egerben 1552-ben történt az valami csodálatos dolog volt. Azután a Rákóczi szabadságharc, 1848, 1956 és sorolhatnám tovább, azt a rengeteg véráldozatot, ami azért történt, hogy megmaradjunk itt, a Kárpát-medence közepén, ebben az elképesztő, ellentmondásokkal, küszködésekkel, feszültségekkel teli világban.
Ez a mi dolgunk. És ezt csak akkor fogjuk tudni tovább adni, ha megmarad a gondolat szabadsága. Ha nem veszik el tőlünk, és nem diktálják belénk, hogy mit kell mondani. És ha kell, igenis ütközünk, és ha kell elmondjuk újra és újra. Mert akkor tudjuk a következő generációt hitelesen felnevelni, és akkor van esélye ennek a nemzetnek, hogy versenyképes maradjon Európában és a világban
Ez a gödöllői szabadság üzenete, innen, ma a szabadság városából!
Hölgyeim és Uraim!
Van mit tennünk. Menjünk úgy haza, hogy viszünk magunkkal gondolatokat és építsük tovább azt a közösséget, amelyik ott van az ország élvonalában, hiszen saját kategóriánkban a második legélhetőbb város vagyunk, minden ellenkező híresztelés ellenére.
És ennek az egyik oka az, hogy ebben a városban nem politikai harcok, nem acsarkodások. nem háborúk, hanem értékek mentén való együttgondolkodás van a többség részéről.
Adjuk át ezt a fiataloknak! Adjuk át nekik, tegyük az ő vállukra, készítsük fel őket erre a nagyon kemény versenyre.
Köszönöm, hogy eljöttek ebben a vírusos időszakban!
