Hírek

A Zöld Híd B.I.G.G. Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. tájékoztatja a tisztelt lakosságot, hogy a mai nap (2019. május 15.) a társaság Gödöllőn a 2-es, a 7-es, a 8-as és a 9-es körzetben a szelektív hulladék begyűjtését nem tudta befejezni.
Az érintett utcákban a begyűjtést 2019.05.16-án pótolják.

Május 15-én Zalaegerszegen rangos kulturális elismerést ítéltek oda városunknak. A Magyar Népművelők Egyesülete az „Önkormányzatok a közművelődésért” díjat adományozta Gödöllő város önkormányzatának a közművelődésben végzett kimagasló szervező és támogató tevékenységéért. Asszonyi Tamás szobrászművész által készített plakettet és az azzal járó díszoklevelet dr. Pappné Pintér Csilla alpolgármester, L. Péterfi Csaba, Gödöllő város kommunikációs igazgatója és Kovács Balázs, a Művészetek Háza igazgatója vette át (a kép jobb szélén Bordás István, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke).

Kedden este meghökkentő és szívszorító formában állított színpadon emléket az egy évszázada véget ért I. világháborúban oly sokat szenvedett magyarságnak a dunaszerdahelyi Dunaág Táncegyüttes és a Rivalda Színház. Gödöllő csallóközi testvérvárosának fiatal művészei az Asszonysorsok, férfimulatságok című előadásukban apró sorstöredékeken keresztül, zenével és tánccal próbáltak megemlékezni arról, ami bizonyosan a mai ésszel fel nem fogható.
A Nagy Háborúnak is emlegetett világégés borzalmai felmenőink életét közvetlenül érintették és sok esetben közvetve a mai életünkre is hatással vannak. Akik az ingyenes előadást végignézték, biztosan alaposan elmerengtek azon, hogy az I. világháború sújtotta magyar nemzet miként tudta feldolgozni a borzalmakat. Az előadás hang- és látványelemei pedig hatásosan emelték ki a történet sokszor abszurd és banális, néha humoros elemeit.

Fotók: Tatár Attila

Május 12-én az 1 könyv, 1 film, 1 kávé című programsorozat aktuális részében Molnos Péter: Elveszett örökség – Magyar műgyűjtők a 20. században című kötetében felbukkanó egyes szereplők életébe tekinthettek be az érdeklődők, majd ezt követően megismerkedhettek Adele Blochbauer életével. A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban lezajlott eseményen L. Péterfi Csaba műsorvezető Ungváry Krisztián történésszel beszélgetett.
Amióta világ a világ, a műkincspiac mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt az emberiség számára. Rengeteg eredeti és hamis alkotás cserélt gazdát vagy tűnt el nyomtalanul hosszú időre, majd bukkant fel az ismeretlenség homályából (vagy manapság sem találják a nyomát). Ilyen a műkincsek, ezen belül is a festmények sorsa, melyek központi részét képezték a mostani beszélgetésnek; ugyanis olyan egykori, nagy vagyonnal rendelkező magyar családokról esett szó, akik a világ leghíresebb festőinek műveit vásárolták meg és akasztották ki családi otthonaik falaira. A képek később a történelem folyamán „önálló életre“ keltek, és vándoroltak, erre-arra…
Monet, Manet, Renoir, Cezanne, van Gogh, El Greco, Goya, Munkácsy, Csontváry, Rippl-Rónai. A felsorolt művészektől bárki elfogadná a legegyszerűbb grafit rajzot is. A világ leggazdagabb emberei harcolnak egy-egy festményért és a világ legnagyobb múzeumai is örülnek, ha kollekciójukban tudhatnak tőlük egy-egy alkotást. De ezen festők képei egykor magyar kastélyok falain is ott lógtak.
Mindjárt itt van a Hatvany-Deutsch család, akiket cukorbárónak neveztek annak idején, ugyanis vagyonukat ennek az iparágnak köszönhették. Így nem meglepő, hogy a báró 45 ezer frankot is kifizetett egy festményért. A villában Renoir, Manet (az egyik kép Moszkvában kötött ki, mert a szovjetek elvitték. „A szobám dísze volt“- írta Hatvany később), Courbet, Munkácsy (egyik a mai napig nincs meg), Szinyei, Rippl-Rónai és sorolhatnánk, alkotásai voltak. Érdekesség, hogy Courbet egyik művét a II. világháború idején egy szovjet katona vette magához, majd menekülése során Szlovákiában megbetegedett, és a gyógykezelésért cserébe átadta a képet az orvosnak. A festmény 2000-ben bukkant fel, majd egy aukción 15 millió dollárért talált gazdára.
Hatvany legkedvesebb képe ugyancsak Courbet egyik alkotása, a Világ eredete volt, amit 18-as karikával illik jellemezni; maradjunk annyiban, hogy egy hölgyet ábrázol, akinek nem látszik a feje, csak egy bizonyos „égtája“… Az alkotást a fürdőszobájában függesztette ki, ahol időről-időre megmutatták a bennfenteseknek, de hölgyeknek sohasem.
Hasonló cipőben járt a Herzog család is, aki terménykereskedésből és a bankszektorban betöltött szerepükből kifolyólag a zsidó pénzarisztokrácia csúcsára kerültek. Ők is előszeretettel és nagy művészi szakértelemmel vásároltak festményeket. Herzog Mór kedvence El Greco volt; a család a festőtől hét csodálatos művet is magáénak tudhatott. Emellett Goya, Renoir, Gauguin, Monet művei is a birtokukban voltak. Ungváry Krisztián elmondása szerint a családnak olyan festményei is voltak, amik ma körülbelül 300 millió dollárért kelnének el egy aukción.
Később, a második világháború jelentősen megváltoztatja ezen családok életét. A törvények révén mindenükből kifosztják őket, így a műkincsek, a festmények is más gazdára lelnek. Mind a németek, de főleg a szovjet csapatok jeleskednek abban, hogy ezen kincsek elhagyják Magyarország területét. Természetesen nem mindegyik műtárgy jut idegen kézre, marad azért itthon is festmény, ha nem is sok. Jó példa erre egy Gauguin-mű, ami az Andrássy útról a budafoki sziklapincébe kerül, majd a Svábhegyi Gestapo-szállásra, onnan a Szépművészeti Múzeumba, majd a Hangya Fuvarozó Vállalat platós teherautóján (más festményekkel együtt) elviszik a Pannonhalmi Apátság pincéjébe, ahonnan a szentgotthárdi apátságba kerül. Ezt követően Ausztriába jut, majd Münchenbe, és onnan vissza Magyarországra. A beszélgetéshez kapcsolódóan a nézők megismerhették Maria Altman életét és nagynénjét, Adele Blochbauert is, aki Gustav Klimt egyik modellje is volt, és a róla készült festményt Ausztriának kötelező volt kiadnia a leszármazottaknak.

Gondoljunk csak bele, hogy a Gödöllői Iparművészeti Műhely immár 21 éves fennállása során hány tárlatnak és kiállító művésznek adott otthont; ugyanakkor a hely megálmodójának és 2018-ig szakmai vezetőjének, Katona Szabó Erzsébet Ferenczy Noémi-díjas textilművésznek mindezidáig nem volt önálló tárlata a GIM-ben. Most viszont fordult a kocka: május 11-én megnyílt az a tárlat, ahol az Erdélyből áttelepült művész három színen keresztül mutatja be sokoldalú életművének egy-egy meghatározó darabját. A kiállítás kiemelt figyelmet fordít a művész gyökereire, vizuális nyelvét meghatározó élményeire. Ráadásul a tárlat, erre az előbb említett meghatározó élményre koncentrálva, installáción mutatja be a művész édesanyja, Bódis Erzsébet textilművész kalotaszegi gyűjteményének darabjait. A kiállítás további része Katona Szabó Erzsébet bőr- és papírkollázs alkotásaiból szemezget.
A megnyitón Hidasi Zsófia, a GIM-ház szakmai vezetője többek között elmondta, hogy ez egy kisebb életmű-kiállítás, ahol a művész elmúlt húsz évének lenyomata látható és megtekinthető; a legrégebbi mű 1999-es, a legfrisebb pedig idén készült. Katona Szabó Erzsébet fontosnak tartotta, hogy első önálló tárlatán édesanyja, Bódis Erzsébet alkotásai is megjelenjenek, így egy külön alkotóteremben láthatóak azok a művek, amik inspirálták Erzsébetet.
Gémesi György köszöntője után belga testvérvárosunk, Turnhout nyugalmazott polgármestere, Marcell Hendrickx – aki maga is műgyűjtő és csak ezért a kiállításért utazott Gödöllőre – mondta el megnyitó beszédét, aki kifejtette: 22 évvel ezelőtt jött először a városba, a GIM-házba, és ekkor találkozott egy művésszel, akit Katona Szabó Erzsébetnek hívtak. A műgyűjtés itt, Gödöllőn kezdődött a számára. Azóta a háza egy kis galériára hasonlít, főleg magyar alkotásokkal díszítve. Katona Szabó Erzsébet tíz műve található meg a házban, ami mindig Gödöllőt juttatja az eszébe.
Az eseményen Szalay Heni és Szabó Mátyás adott zenei kíséretet.
A kiállítás június 28-ig tekinthető meg.

Gödöllői szerző könyvét mutatták be a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban május 9-én.  Rácz Ráchel, Időtlen című  kisregénye az év elején jelent meg, s a különleges történelmi fantasy egy furcsa hármas, Natasa, Artúr és Kornél szerelmi háromszöge mentén villantja fel  a „boldog békeidőket”, 1918-at,, a ’30-as éveket, az 1944-es nyilas időszakot, az ’50-es éveket, a gulyáskommunizmus időszakát, a ’90-es éveket, s végül napjainkat.
A rendezvényen Gémesi György polgármester mondott köszöntőt, majd a szerzővel Németh Luca, a BOOK Kiadó munkatársa beszélgetett.

Május 9-én töltötte  volna be 90. évét Remsey András. A festőművész emléke előtt kiállítással tisztelgett a Levendula Galéria, születésének évfordulóján pedig a filmvetítéssel elevenítették fel alakját.
Barátok, ismerősök, művésztársak vettek részt a beszélgetésen, mely  a Fuszenecker Ferenc és Lőrincz Ferenc által készített, Remsey András  műveire fókuszáló film vetítésével kezdődött.
Az alkotás bepillantást engedett abba a közegbe, ahol a művek születtek, s azok bemutatásával teljessé tették a Levendula Galériában látható válogatást.
A vetítést követően Lőrincz Ferenc, majd Remsey Dávid és Remsey Benjamin osztották meg személyes emlékeiket hallgatósággal.